senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
  Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
  A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
  Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges.
  A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha találkozunk azzal, akit szeretünk.

----------------------------------------------------------

Na elkezdem megint írni,mert már rinyáltak Kingáék hogy milyen szar hogy megszünt az oldal és nem tudják olvasni. hmm nem is tudok mit írni o.o most minden tök shit....áá tényleg.. Maci tudom hogy olvasod mert mindjárt átkell adnom a gépet és mindig megnézed az előzményeket xd szaal bocsáás meg Olinak,nagyon jól tudod hogy szeret téged csak kicsit idegbeteg-.-" és még nekem nyígtál hogy 1hete nemvoltál a 'szerelmeddel' hát ma ugyis haza engedik és lehetsz vele persze csak ha megbocsájtasz neki. és a Dávidot meg elfelejted azért csak fontosabb Oli mint az a másik gyerek. mégis 1éve eggyüt vagytok nehogymár egy ilyen miatt legyen vége.na csáó 

---------------------------------------------------------

                       Kialla?olvassá'azt megtudod

               Egyszer volt egy lány és egy fiú, mind a kettő még nagyon ifjú.
Már hosszú ideje együtt voltak, az évek csak teltek múltak.
Boldogok voltak mindketten, de a fiú azt gondolta, lassan elmúlik a szerelem.

  

Egy esős nyári este elindultak sétálni, a felhők érezték,
e a nap nem a lány álma.
Hosszú időn keresztűl beszélgettek, szomorkodtak, de közben mindketten hamisan nevettek.
Későre járt az idő, egyre jobban zúhogott az eső.
A fiú elmondta hogy szerelmük már nem olyan mint rég,talán jobb lenne ha kimondanánk, hogy itt a vég.
A lánynak elkezdet patakban folyni a könnye, és a könnycsepp az arcán a helyét meglelte.
Az idő még rosszabb lett, a sötét felhőkből szinte fekete eső esett.
A lány a tócsába meglátta magát és szerelmét, nem bírta elvíselni a fiú hideg közeledtét.
A lány becsukta a szemét, hirtelen eszébe jutott minden emlék.
Az arcán végig gördült egy fájó könnycsepp, ránézett a fiúra és hirtelen futásnak eredt.
A fiú utána kiabált de ezt már nem halotta, a fűlébe csak egy dolog csengett, a halál halk szava.
Futott, futott és meg sem állt egy patakig,
ott leűlt és gyorsan keresett valamit.
Valamit, ami éles és mély sebet ejt, egy üveg szilánkot gyorsan meg is lelt.
Csak űlt és erősen szorította a szilánkott, felkészült rá hogy elhagyja ezt a világott.
Könnyes szemével nem látott színte semmit, fogta és pár mozdulattal felvágta ereit.
A vére folyt bele a patakba, tudta ez már visszafordíthatatlan.
A fiú érezte hogy baj van, és arra is rá jött hogy, szerelme iránta halhatatlan.
Megbánta ezt az egészet, utána rohant már félholt szerelmének.
Mivel ismerte a lány gondolatait, tudta, hogy valahol magányosan szomorkodik.
Hamar megtalálta szerelmét, a lány ölébe hajtotta fejét.
A fiú elmondta mekkorát tévedett, hiszen a szeretet iránta soha nem érhet véget.
Kivette a lány kezébe maradt szilánkott, és ő is felvágta az ereit, hogy szerelmével hagyja el a világot.
A lány már alig élt, és a fiú is haldoklott,
utoljára még adtak egymásnak egy szerelmes csókot.
A lány a fiú ölébe feküdt, és halkan súgták egymásnak SZERETLEK,
ezentúl a szerelmes szívek örökre együtt lehetnek.
 --------------------------------------------------------

"..jah ,egyedül vagyok ,de amikor velem vagy érzem ,hogy ez a gondolatmegváltozik.
jah szeretlek , lehunyom a szemem s elképzelem hogy lassan megáll az idő ,
és én feléd nyujtom a kezem te felém nyulsz mosolyogva és visza mosolygok
kérlek repülj a menyországba velem ;
mert számomra te vagy akit kincsemnek nevezhetek ;mert te vagy aki fényel tölti be a lelkem;

engem elvitél oda ahol egészen meg váltosztam és ahol egészen is más lettem ;
látom magam miként a naplementében kézve fogva veled sétálnék ;
csak hogy te élhess ne vessen meg a baj én azért a zenémel és az életemmel fizetnék ;
nem várom a válaszod mert már ismerem ,de csak annyit kérek hogy emlékezz rám
mert rólad szól az életem rólad szól minden rólad szól a vágy ról ez a szám
mögöttem egy elrejtet világ hol az öszes láng kialudt; de érted mindig égve maradt
egy álom altat el és elvisz engem oda hol együt táncolunk a fényben együtt a csilagok allatt,
jah a csilagok allatt,
egy újjabb élet zengi közös dalunk és úgy érzem hogy egy szakadék választ el minket e földön,
fáj, hogy minden egyes percet nélküled töltöm fáj, hogy a szerelem számomra egy börtön ,
hozád kopoktatok és várom ,hogy ajtót nyiss ,de úgy érzem egy örökéletet várhatok
,mert megvakítottál és kialudt minden fény ,kialudt minden láng többé nem láthatok
,mer mikor elkezdődött azt hittem nem áll utunkba senki és hogy ennek soha nem lesz vége,
egy gyertya fényes úton haladunk mind a ketten de az érzéseim miatt engem löktél férre.."

 

 

csáó

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Bencuskácskácskacska - © 2008 - 2025 - bencuskialla.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat